Napló

Emlékezetes programok, emlékezetes emberek

2019. november 19.

Életutak Szent Erzsébet nyomában

Vajon hogyan találhat rá egy belga házaspár egy eldugott kis Ipoly-parti faluban a fogyatékkal élők otthonára, hogy aztán évtizedekig segítse az ott élőket? Mennyire kifogyhatatlan a Karitász azon munkatársainak életereje, akik évtizedeken át naponta keresik fel a településeket, hogy jó szívvel vigyék el a rászorulóknak azt, amire létfenntartásukhoz szükségük van? A Szent Erzsébet Rózsája díjátadóján a kitüntetettek életútja bizonyosságul szolgált arra, hogy az adakozás kiapadhatatlan erőforrás. „Akiben valóban él a felebaráti szeretet, lehetetlen, hogy ne találjon nélkülözőkre, ne találja meg azokat, akik személy szerint várnak rá, ne lelje meg a maga »címeit«” – idéztem köszöntőmben Pilinszky János gondolatát a Nemzeti Színházban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított díjat huszadik alkalommal adták át. Az elmúlt két évtized során már sokan nyerték el a Rózsát, olyanok, akiknek Árpád-házi Szent Erzsébethez hasonlóan ma is az élethivatását jelenti az irgalmasság és a szegények szolgálata. Hálásak lehetünk azért, hogy sok ilyen ember él még közöttünk és tevékenykedik névtelenül!