Beszélgetések

2022. február 21.

Herczegh Anita: nagyon sok megható történettel ismerkedtem meg az elmúlt egy évben – interjú a maszol.ro részére

Herczegh Anita jogászt, Áder János köztársasági elnök feleségét, lánya nemrég megnyílt kiállításán értük utol, hogy segítő munkájáról, a koronavírus miatt árván maradt gyereket támogató Regőczi Alapítványról és arról kérdezzük, hogy miért is olyan fontos pontosan a járvány idején mások támogatása, felkarolása.  

– Miért fontos ön számára a segítségnyújtás, az önkéntesség?

– Szerintem nem csak nekem fontos, mindenki számára ez egy alapvető dolog. Én ezt hoztam otthonról is, tehát a szüleimtől is ezt láttam, és a környezetemben, barátaim között is nagyon sokan vannak, akik ilyen-olyan módon önkéntes munkát végeznek. Mindenki megtalálhatja a habitusának, lelkivilágának közel álló területeket, ahol úgy érzi, hogy hasznos tud lenni. Van olyan barátnőm, aki hospice szolgálatot végez, Böjte Csaba otthonaiban is nagyon sok önkéntes ismerősöm van, és szerintem ez nekünk is hozzáad az életünkhöz, nem csak mi adunk másnak, hanem ezáltal kapunk is. Úgyhogy ez valahogy olyan természetes része szerintem az életnek szerintem.

– Miért tartotta fontosnak, hogy Magyarország határain kívül is végezzen önkéntes munkákat, segítsen a rászorulóknak?

– Igazából ez szerintem édesapámtól jön, aki még életében egy olyan alapítványt hozott létre, ami kimondottan a határon túli magyarokat támogatta. Apám Felvidéken született, és fontos volt neki, hogy valamit visszaadjon a szülőföldjének. Én is már sok-sok évvel ezelőtt kapcsolatba kerültem Böjte Csaba testvérrel, voltam az otthonaiban, és vannak az otthonából megismert keresztgyerekeink a férjemmel, akiket támogatunk. Van egy otthon, ahova rendszeresen visszajárunk, mert szinte már barátságba kerültünk az otthon vezetőivel, a gyerekekkel, de alapvetően azért a segítő munkám Magyarországhoz kötődik, már csak azért is, mert nagyon nehéz ilyen távolságból ezt rendszeressé tenni.  

– Melyik a legfontosabb projekt most a segítő munkák közül, melyikre fordítja most a legtöbb figyelmet?

– Mindig is a gyerekekhez kötődő feladatok találtak meg, de a pandémia kezdetén, lassan egy évvel ezelőtt létrehoztuk a Regőczi Alapítványt, ami a koronavírus miatt árvává, félárvá vált gyerekek sorsát szeretné segíteni, elsősorban anyagi támogatással, de minden más olyan segítséget is szeretnénk nekik megadni, amit egy szülő megad a gyerekének. Tehát ha kell, pszichológusi segítséget biztosítunk, ha kell, a nyaraltatáshoz hozzájárulunk, vagy tanulási költségekhez, sportlehetőségekhez, addig, amíg önálló lábra tudnak állni. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül csak 18 éves korukig segítünk, hanem azon túl is, hogyha továbbtanulnának. Sajnos nagyon sok gyermek lett árva vagy félárva Magyarországon a koronavírus miatt, úgyhogy sok a feladat.

– Hány gyereken sikerült eddig segíteni?

– Eddig 1200 körül van a hozzánk fordulók száma. A tavalyi év során inkább egy egyösszegű, nagyobb segítséget adtunk, pénzügyi segítséget, a rászorultság mértékének függvényében, de idéntől havi rendszeres segélyt fogunk megállapítani. Ezt a jövedelmi viszonyok részletes feltárása után tudjuk megállapítani, azon túl viszont nem kell ezzel elszámolniuk, rájuk bízzuk, hogy hogyan, mire költik el az összeget. Ugyanakkor minden eszközt megragadunk, hogy ismertté tegyük az alapítványt, kapcsolatban vagyunk az önkormányzatokkal, szociális területen dolgozó munkatársakkal, valamint a nagy országos karitatív szervezetekkel is megállapodást kötöttünk, hogy segítjük egymás munkáját. Például, hogyha hozzájuk fordulnak, vagy ők tudomást szereznek ilyen családokról, akkor felhívják a figyelmüket az alapítvány munkájára, és segítenek abban, hogy fel tudjuk venni a kapcsolatot.

– Mivel motiválna másokat arra, hogy részt vegyenek ilyen akciókban? Gondolom, a többség a koronavírus járvány miatt inkább távol marad a hasonló önkéntes munkáktól, inkább próbálnak elszigetelődni, így nehezebb lehet most önkénteseket találni.

– Ez egyrészt igaz, másrészt viszont azt érzékeltem, hogy a Covid okozta problémák nagyon sok emberből azt váltották ki, hogy én igenis segíteni szeretnék. Valamit tennem kell. Nem ülhetek tétlenül, és nézem azt, hogyan növekszenek a kórházba kerültek számai. Szerintem nagyon elementáris erővel érzékelhető az országban, szinte minden réteg, minden csoport körében, hogy valamit tenni kell. Nagyon sok megható történettel ismerkedtem meg az elmúlt egy évben, és én azt mondom, hogy aki igazán segíteni akar, az megtalálja a módját. Szinte minden településen van egy olyan kezdeményezés, amihez csatlakozni lehet, vagy ha még nincs, akkor létre lehet ezt hozni, és ha valaki egyszer ezt elkezdi, akkor úgy beszippantja a munka, hogy nem is akarja és nem is tudja abbahagyni.

Forrás:
maszol.ro