Beszélgetések

2022. február 20.

„A covidot minél előbb felejtsük el, de a covid-árvákat ne!” - interjú a Mediaworks részére

Legalább 1200 olyan gyermek van, aki vagy az egyik, vagy mindkét szülőjét elvesztette a koronavírus miatt – fogalmazott Herczegh Anita, a Regőczi Alapítvány kuratóriumi tagja, Áder János felesége, lapunknak adott interjújában. A köztársasági elnök által tavaly alapított szervezet a covid-árvák hosszú távú megsegítését tűzte ki célul. A feladatokat koordináló Anita asszonnyal a tragédiákról és a kiútkeresésben való szerepvállalásukról beszélgettünk.

- A pandémia még azok életét is befolyásolta, akiknek a családjában nem történt súlyosabb megbetegedés. Az Önök életét mennyire változtatta meg az elmúlt két év?

- Mi szerencsések vagyunk, mert a családunkat jórészt elkerülte a vírus, a legnagyobb lányunk kapta el, ő viszont kétszer, de csak enyhe tünetekkel. Ugyanakkor az életünk teljesen átalakult, hiszen a hazai programok és a külföldi utazások elmaradtak, csak úgy, mint a nagy karitatív események vagy a férjem klímaelőadásai, és rendezvényei. Ott maradtunk a légüres térben szinte passzivitásra kárhoztatva. Nekem ez volt a legrosszabb, miközben néztük a híreket és hallgattuk az emelkedő számokat. Édesanyámat magunkhoz vettük, hogy vigyázzunk rá, és közben kerestük a tenni valót. 

- Magától értetődő volt, hogy a köztársasági elnöki pár feladatot vállal valamilyen formában a bajban?

- Amikor az első sokkból kezdett magához térni az ország, számtalan karitatív gyűjtésen, kórházi átadáson vettem részt, de úgy éreztem, hogy ennél több kell. Aztán jött az az időszak, amikor már nem csak az idős, beteg embereket, hanem a fiatalokat, a kisgyermekes, negyvenes korosztályt is elérte a vírus, még a tömeges oltások előtt. Amikor egyre több tragikus hír érkezett, akkor határoztuk el, hogy létrehozunk egy alapítványt az érintett és rászoruló családok, illetve a covid-árvák megsegítésére. Már ekkor, az alapításkor, sajnos közel hatszáz gyermek volt érintett.

- Mostanra hány olyan család van, ahol a 18 év alatti gyerekek árván vagy félárván maradtak, illetve hány gyermekről beszélhetünk?

- Már az említett hatszáz főnél is azt gondoltuk, hogy ez egy olyan magas szám, ami fokozott odafigyelést igényel, de sajnos ez a szám azóta megduplázódott. Információink szerint legalább 1200 olyan gyermek van, aki vagy az egyik, vagy mindkét szülőjét elvesztette. Ez hozzávetőlegesen hatszáz családot takar, de egyrészt nem tudunk mindenkiről, másrészt ez a szám sajnos még mindig növekszik. A múlt év végén részt vettem egy országjáró körúton, találkoztam az állami, az önkormányzati és a karitatív szervezetek munkatársaival, és megállapodtunk, hogy hozzánk irányítják az érintetteket. Nem szeretnénk, hogy valakinek azért ne tudjunk segíteni, mert nem tud az alapítvány létezéséről.

- Szerencsére már egyre többen tudnak, és Ön is sok érintett családdal találkozik. Egy ilyen tragédia után a gyermek talán egész életére elveszti a biztonságérzetét, és mindennél fontosabb, hogy ő és az adott esetben egyedül maradt szülő valahogy megnyugodjon, de egy sor praktikus kérdés, megoldandó feladat is előttük áll. Mi vár rájuk?

- Azért nem lehet erre a kérdésre jól válaszolni, mert ahány helyzet, annyiféle probléma. Én már több tucat ilyen családdal találkoztam, és azt kell mondjam, nincs általános szabály. Van olyan fiatalember, aki 18 éves, tehát felnőtt, éppen érettségire készül. Az édesapja még a járvány előtt három-négy évvel meghalt, az édesanyját pedig most vesztette el. Nagyszülei már régen nincsenek, és testvére sem született. Őt is támogatjuk, hiszen korát tekintve persze felnőtt már, de még egyetem előtt áll, szüksége van egy háttérre.
Vagy itt van hat testvér története, négy felnőtt, két kiskorú. Az édesapa régen eltűnt az életükből, az édesanya küszködve nevelte őket, nagyon nehéz körülmények között, tele adóssággal, és tavaly sajnos elhunyt covidban. Ott maradt a hat testvér, akik közül négy már ugyan felnőtt, de csak egy dolgozik, ő próbálja a többieket eltartani. 
Megint másik helyzet az a háromgyermekes család, ahol az édesapa vállalkozó volt mielőtt meghalt, megengedhették maguknak, hogy az édesanya ne dolgozzon, hanem a gyerekekkel, a háztartással foglalkozzon. Most viszont hirtelen eltartó szerepbe kell lépnie az édesanyának, a gyerekeknek támaszt kell nyújtania, ami most fontosabb, mint valaha. 
Vagy az ötéves kisgyerek tragédiája, akit egyedül nevelt az anyukája, aki most meghalt, a kicsit pedig a két nagyszülő vette magához - de ők hetven körüliek, a nagypapa túl van már két infarktuson. Még 15 év mire a kicsi felnő, és a nagyszülők félnek, hogy mi lesz a gyermekkel, ha velük történik valami. Szívszorító sorsokat ismertem meg! És akkor azokat az édesapákat még nem is említettem, akik egy újszülöttel maradtak ott, miután a várandós édesanya elhunyt. 

- Hogyan tud az alapítvány belépni ezekbe a helyzetekbe, és segíteni? 

- Azt láttuk tavaly áprilisban, hogy feladatunk van - belevágtunk, kicsit úgy, mint annak idején Regőczi István atya. Ő is azt mondta a világháború alatt, hogy itt vannak a hadiárvák, fedél kell a fejük fölé, még nem tudom, miből adok nekik vacsorát, de meg kell oldanom. Utólag én is úgy érzem, hogy belefogtunk ebbe a feladatba, és menet közben jöttünk rá, hogy az sokkal nagyobb, mint gondoltuk. De ez nem bizonytalanít el minket, inkább meggyőz arról, hogy milyen fontos, amit csinálunk. Különbözőek a nehézségek a családoknál, ez igaz, de az közös, hogy anyagi segítségre mindenhol szükség van. Ha például az édesapa négy-hat hónapot otthon marad a csecsemővel, és adunk neki annyi segítséget, hogy ez alatt az idő alatt fenn tudja tartani a családját, utána pedig visszamehet dolgozni, akkor már sokat tettünk.

- Kialakulhat hosszútávon egy olyan struktúra, amelyben a különböző karitatív szervezetek, civilek, önkormányzatok lokálisan cselekednek, az alapítvány pedig központilag koordinálja őket?

- Azért tartjuk fontosnak, hogy a jótékonysági szervezeteket tömörítő Karitatív Tanáccsal együttműködjünk, mert nem akarunk egy országos gigahálózatot létrehozni, inkább a meglévő kapcsolatokra alapoznánk. Például nagyon sok olyan tárgyi felajánlás van, amihez raktár kell, és gépjármű, hogy eljuttassuk a családokhoz. Nekünk se raktárunk, se gépjárművünk. De a Karitatív Tanáccsal együttműködünk abban, hogy átadjuk nekik az adományt, szervezeteik pedig eljuttatják azt az érintetteknek. Országosan érezhető a nagylelkű segíteni akarás, az alapítványunk lehetőséget ad minden támogatónak, hogy adománya, vagy más felajánlása eljusson a rászoruló „covid-árvákhoz”.

- A támogatás mértékét befolyásolja a rászorultság? 

- Egyértelműen igen. Három tagú kuratóriumunk összeállított egy olyan szempontrendszert, amire nyugodt lelkiismerettel azt mondjuk, hogy igazságos. Azonban miután felmértük a család valós anyagi helyzetét, mindenki saját maga dönti el, hogy mire fordítja a tőlünk kapott támogatást. Az elmúlt évben egyszeri gyorssegélyt adtunk: ez több szempontból is jó megoldás volt, hiszen sok esetben a temetési költségek előteremtése is nehézséget okozott. Amíg az alapítvány apparátusa nem állt fel, illetve nem láttuk, hogy milyen támogatásokkal gazdálkodhatunk, nem tudtunk havi rendszerességgel juttatást adni. az idei évtől viszont igen, és mellette tervezzük még, hogy hozzájárulunk a táborozási költségekhez vagy a szeptemberi iskolakezdéshez is. Nem csak pénzbeli támogatásokban gondolkodunk. Ha kell, előteremtjük a jogi vagy pszichológusi segítséget, kulturális programokhoz, nyaralási lehetőségekhez juttatjuk a gyermekeket.

- Hogyan tudják fenntartani a hosszú távú érdeklődést a támogatók körében?

- Én is azt kívánom, hogy a covidot minél előbb felejtsük el, de a covid-árvákat ne. Azért dolgozunk, hogy az idén született covid-árva, ha egyetemre szeretne menni, akár 20-25 évig támogatottunk lehessen. Ezért próbálunk olyan megállapodásokat kötni nagy cégekkel, hogy legalább négy-öt évig vállalják a rendszeres támogatást. Szerencsére jó néhány ilyen szerződésünk van már, tehát van egy bázis, amire három-öt éves távlatban számíthatunk. Plusz vannak olyan támogatóink, akik jelezték, hogy azt a gyűjtést, amit most szerveztek, szeretnék minden évben megismételni az alapítványunk javára. Vannak ötleteink nekünk is a gyűjtésre: például idén árverésre bocsátjuk az elnöki hivatal diplomáciai ajándékait, és a bevételt az alapítvány kapja. De ott vannak a felajánlható adó 1 százalékok is. Remélem, hogy „kifutó” rendszerrel tudunk majd működni: idén lesz a legtöbb támogatottunk, aztán ahogy telik az idő, úgy egyre többen nőnek fel, kerülnek ki a középiskolákból, egyetemekről, és saját lábra tudnak majd állni. 

Wurmbrandt András 

 

Az interjú online elérhetősége:
https://www.kisalfold.hu/kisalfold-press-hirek/2022/02/a-covidot-minel-elobb-felejtsuk-el-de-a-covid-arvakat-ne-interju-herczegh-anitaval