Napló

Emlékezetes programok, emlékezetes emberek

2019. február 13.

Tiszteletvacsora Böjte Csabával

„Az édesapámat igazságtalanul börtönbe zárták, és a kínzások miatt a szabadulása után néhány hónappal meghalt. Gyerekként úgy éreztem, hogy bosszút kell állnom. Minél jobban megismertem Krisztus tanítását, annál inkább láttam, hogy nem abban az értelemben kell bosszút állnom, ahogyan előre elgondoltam. Az édesapámat mi ölte, ki ölte meg? Az emberi butaság és bűn. (…) A sötétség ellen nem lehet úgy harcolni, hogy én is agyonütök két-három embert, hanem csak úgy, ha fényt gyújtok. Ha lángot szítok, a világosság oszlatja el a sötétet. Az emberi butasággal szembeni »bosszúm« az, amit teszek: szeretem, oktatom, nevelem a gyermekeket, hogy kevesebb sötétség legyen a Földön” – olvasható a vallomás a Ki szívét osztja szét – Csaba testvér élete és munkássága az édesanyja szemével című könyvben. A lelkesítő tettekkel teli kötetet Böjte Csabától kaptuk Jánossal, amikor hatvanadik születésnapja alkalmából tiszteletvacsorán köszöntöttük a Sándor-palotában. Mindvégig a gyermekekről beszélgettünk a ferences atyával, aki az elmúlt évtizedekben sok tízezer embert győzött meg arról, hogy szeretetből is lehet forradalmat csinálni. Hiszen a gyermekek el- és befogadása, a velük való törődés és gondoskodás mindnyájunk egyik legnagyobb örömforrása.
Az élet egyik legkülönösebb csodája, hogy a legfájóbb hiányaink és sebeink sokszor kivételes tettekre ösztönöznek bennünket. Így van ez Csaba testvér esetében is, aki félárván nőtt fel, és ezért döntött úgy, hogy a nehézsorsú és árva gyermekek támogatásának szenteli életét.