Napló

Emlékezetes programok, emlékezetes emberek

2019. február 25.

Az áldozatok emléknapján a Terror Házában

Amikor a kommunizmus áldozatainak emléknapján az Andrássy út 60. hírhedt épületét meglátom, mindig szorongató érzések fognak el. Olyanok, amilyenekre nem lehet felkészülni. Eszembe jut nagyapám néma hallgatása az általa itt megéltekről. Belépve szembesülök a fogva tartott és bántalmazott emberek arcképeinek sokaságával, akik e falak között szenvedték meg a terrort, vesztették életüket. Mindszenty bíboros és mások beszámolói a gumibotozásokról és az erőszak elszabadulásáról. Vajon miért van az, hogy egyes emberek képesek más fájdalmának örülni? Miért lettek a huszadik század történelmének szörnyű útjelzői Auschwitz, Katyń, Szolyva vagy az Andrássy út 60.?
A múzeumban az 1917-es bolsevik puccskísérletet bemutató időszaki kiállításon egy Szolzsenyicin-idézetre találtam: „A korlátolt emberek kezébe adott korlátlan hatalom mindig kegyetlenségre vezet.” Lenin ezt tökéletesen igazolta. Tébolyult parancsának, amely szerint „a legcsekélyebb ellenállás esetén rögtön tömegkivégzésekhez kell folyamodni”, sajnos bőséggel akadtak követői. A Terror Háza a gaztettek helyszínén mutatja be a borzalmakat. Emléket állítva annak a csodának is, hogy a legkeményebb megpróbáltatások számos honfitársunkat ösztönözték kivételes cselekedetekre és helytállásra.
Az emléknapon ismét sokan zarándokoltak el a Terror Házához, hogy gyertyát gyújthassanak a Hősök falánál.