Levelek

2015. február 12.

Köszöntő a Házasság hete alkalmából szervezett Családbarát szemlélet, munka-magánélet egyensúly című konferencián

Tisztelt Konferencia-résztvevők!
Kedves Hölgyek és Urak!

Sokszor és sokan elemezték már, mi a sikeres, boldog házasság receptje. Szerintem nincs – és nem is lehet – egyetlen és kizárólagos recept erre.
Ahogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma sors, nincs két egyforma élet, úgy nincs két egyforma házasság sem. Mindegyik más és más. Mindegyiknek saját története, saját formája és tartalma van. Mégis, mi tehet egy házasságot boldoggá?
A szeretet, az alázat, a bátorság és a hűség. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, könnyen eltévedhetünk.
Hiszen nem kell-e bátorság már ahhoz is, hogy az oltár vagy az anyakönyvvezető elé álljunk és örök hűséget fogadjunk egymásnak? És vajon képesek lehetünk-e a remélt boldogságra alázat nélkül? Vajon beszélhetünk-e igazi hűségről szeretet nélkül?
Szeretet, alázat, bátorság és hűség. Ez a négy dolog éppoly nélkülözhetetlen pillére minden sikeres és boldog házasságnak, mint ahogy a világban is bajosan tudnánk eligazodni a négy égtáj ismerete nélkül. Ezért is örülök, hogy az idei Házasság hete rendezvényei a megtartó hűség gondolata köré szerveződnek.
Hiszen nemcsak azt mondhatjuk, hogy a hűség elképzelhetetlen szeretet, alázat és bátorság nélkül, hanem azt is, hogy ezek a dolgok épp a hűség révén nyernek magasabb, önmaguk jelentőségén is messze túlmutató értelmet.
És ezért van az is, hogy az igaz szeretet éppúgy nem kérkedik hűségével, mint ahogyan nem is szenved tőle.

Tisztelt Konferencia-résztvevők!

Úgy hiszem, a megtartó hűségre érdemes olyan belső iránytűként tekintenünk, amely bármely élethelyzetben nagy segítségünkre lehet. A közösséghez tartozásban, a munkahelyi helytállásban, a családban, a gyermeknevelésben.
És most engedjenek meg egy személyes kitérőt.
Tegnapelőtt Böjte Csabával ketten voltunk a vendégei egy beszélgetős estnek, ahol feltették Böjte Csabának a kérdést, hogy a Házasság hete kapcsán mondana-e esetleg pár szót a házasságról az egybegyűlteknek. Erre ő elmosolyodott és azt mondta, hogy mivel cölibátusban élő pap, belső információkkal nem tud szolgálni, de azután mesélt a szegény ácsmesterről és családjáról. Mindez persze nekem azt az ötletet adta, hogy lapozzam fel Böjte Csaba könyvét, az Út a végtelenbe címűt, hátha találok ott néhány gondolatot, amit meg tudnék osztani Önökkel.
Hát ezt találtam.
„Nagy kérdés, hogy mire épül egy kapcsolat, egy házasság. Ha az anyagi javak megszerzésére, a testi szépségre, a gyönyörökre, a reprezentálásra, akkor homokra épül. Ahogy telnek a hónapok, évek, előbb-utóbb jönnek a viharok, nekizúdulnak a háznak és romba dönthetik: jön valaki, aki izgalmasabb örömöket tud kínálni, aki szebb, fiatalabb, kívánatosabb, aki érdekesebb e világi célokat tud mutatni, nagyobb jólétet tud nyújtani, és akkor le lehet térni a hűség és szeretet útjáról. De ha egy kapcsolat az Isten akarata szerinti igaz szerelemre épül, amely magában foglalja az örök értékek szeretetét, az alkotás, az életadás örömét, a gyermeknevelés felelősségét, akkor az a kapcsolat sziklára épül, nem dől egykönnyen össze, akkor le lehet győzni mindazt, ami a hűséget, a kitartást támadja.”

Köszönöm, hogy meghallgattak.