Beszélgetések

2014. március 05.

Beszélgetés Herczegh Anitával a Helyi Témában

Herczegh Anita: A jó házasságban a szívére hallgat az ember

Herczegh Anita, Magyarország legújabb kori története legfiatalabb köztársasági elnökének felesége volt a fővédnöke a Házasság Hete rendezvénysorozatnak. Áder János és Anita asszony idén éppen 30 éve fogadott örök hűséget egymásnak, négy gyermekük van, és mielőtt Magyarország first ladyjévé vált volna, Herczegh Anita bírói hivatásában is helytállt.

– Hogyan ismerte meg Áder Jánost, és hogyan lett kapcsolatukból életre szóló kötelék?

– Szerintem az ember már az első pillanatokban megérzi, ha megtalálta élete párját. Én legalábbis így voltam ezzel. A mi történetünk diákszerelemként kezdődött. Épp hogy bekerültem az egyetemre, amikor a véletlen folytán meghívtak egy lengyelországi sítáborba, amelyen zömében felsőbb évesek vettek részt. Itt ismertem meg Jánost. Már az első napon órákig beszélgettünk a vacsora után, másnap egész nap együtt síeltünk, a táborból pedig már egy párként jöttünk haza. Másfél év múlva pedig már össze is házasodtunk. Különös belegondolni, hogy csakugyan 30 éve már ennek. Kapcsolatunk lényegén az idő mit sem változtatott.

– Gyermekeit nevelő édesanyaként volt olyan időszaka, amikor a család és a hivatás között választania kellett?

– Minden édesanya – és teszem hozzá, édesapa – életében szükségszerűen elkövetkeznek azok a pillanatok, amikor valamilyen jelentős változás áll be életében. Ezt azonban soha nem szabad valami rossz dologként, egyoldalú lemondásként megélni, hiszen a döntés értelme épp az, hogy az ember jól érezze magát a bőrében, és életét a lehető legteljesebb módon, legharmonikusabban élje meg. Hogy mi a jó döntés, arra mindenkinek magának kell a személyes válaszát megadnia, kész receptet sehol sem árulnak erre. Ami engem illet, én nagyon szerettem a bírói hivatásomat, óriási lelkesedéssel és maximális szakmai lelkiismeretességgel végeztem a munkám, de a harmadik gyermek megszületése után egyre nehezebb volt ügyek sokaságát tárgyaló bíróként és nagycsaládos anyaként egyszerre helytállni. Sokszor még éjszakánként is a periratokat bújtam, s közben folyton teli voltam a család iránti aggodalommal is. És csakhamar eljött a pillanat, amikor a lelkiismeretem azt diktálta, hogy változtassak ezen a helyzeten. S mivel nem akartam végképp hátat fordítani a bírói hivatásnak, egy olyan szakterületet kerestem, ahol napi nyolc órában is tisztességgel helyt tudtam állni, s közben elegendő időm maradt a családra és a gyerekekre. Tárgyaló bíróból így lettem cégbíróvá, ami egészen más munkaterhet jelentett számomra. Jó döntés volt, ami után én is fellélegeztem, és a családunk élete is jóval kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé vált. Olyannyira, hogy másfél év múlva immár negyedik gyermekünk, Juliska is megszületett.

– Három évtizednyi közös élet tapasztalatával miben látja a jó házasság titkát és erejét?

– Nem tudom, van-e komolyabb és felemelőbb dolog a világon, mint két ember tartós együttélése és életre szóló szövetsége.  Egy házasság kapcsán sokszor esik szó az áldozatokról, amiket a házastársaknak kell meghozniuk egymásért vagy a családért, arról azonban sajnálatosan kevés szó esik, mennyi mindennel gazdagodik az ember, ha van kivel megosztoznia a terheken, s van valaki, aki mellette áll az élet minden nehéz és minden szép pillanatában. Egy jó házasságban mindkét fél fejlődik, érzelmileg és intellektuálisan is gazdagabbá válik. Az igazi hitvestárs örömöt, inspirációt, mindennapi bátorítást is jelent. Szó sincs tehát arról, hogy a házasság egyet jelentene az önfeladással, sőt: praktikusan fontos, hogy a közösen kialakított életrendben mindkét fél megőrizze a saját érdeklődési körét is. Ez nálunk is így történt: János például, ha teheti,  szívesen megy horgásztúrára a barátaival, én pedig van, hogy nélküle megyek el koncertre vagy színházba egy-egy régi barátnőmmel.  Nyaranta ugyanakkor mindig együtt megyünk elmaradhatatlan vízitúráinkra, ahogy a téli síelés és a bridzs is közös szenvedélyünk évtizedek óta.

– Hogyan győzne meg egy fiatalt a házasság fontosságáról?

– Szándékai ellenére meggyőzni senkit sem szeretnék. Ha a felnőttkor küszöbén álló nagy gyermekeimmel ilyesmiről beszélgetek, nekik is csak azt tanácsolom, figyeljenek az érzéseikre, és bízzanak önmagukban. Biztosak lehetnek abban, hogy tudni fogják, ha megtalálják az igazit. Ha viszont majd így éreznek, tiszteljék meg a másikat azzal, hogy nem tartják őt egy életen át bizonytalanságban. Abban hiszek, hogy ha egy gyermek megfelelő figyelmet és támogatást kap a családban, akkor egészséges érzékkel fog döntést hozni saját élete sorsfordulót jelentő nagy pillanatában. Kész receptek persze nincsenek, de a párválasztás alighanem olyan dolog, amiben csakugyan az a legjobb, ha a szívére hallgat az ember.

Fodor Erika